<$BlogRSDUrl$>
Google

szerda, május 11, 2005

Petya: - Annyi mindent akartam még mondani.
Zsófi: - Mit?

Ofő: - Kisfiam! Te egy pöcs vagy! A megoldás: oda kell menni hozzá. Oda kell menni.
Petya: - Nem szeretem az ilyen zenét.
Ofő: - Én sem, de pillanatokon belül süllyedünk. És aztán kezicsókolom.

[...]

Ilyenkor az Alain Delon biztos rágyújtott volna. Én meg a nagyanyámat próbáltam hívni telefonon. Egy pöcs voltam kétségtelen. Igaza volt az ofőnek. Nem értettem miért nem veszi fel, amikor ott van az ágya mellett az a kurva telefon. Máskor meg arra is felébredt, ha kimentem a klotyóra.

[...]

Zsófi még az egyetem alatt összeköltözött valami negyven éves francia antropológussal, akihez aztán hozzá is ment állítólag. De valami mégis közbe csúszhatott, mert mostanában megint itthon van. Többször látom nyilatkozni. Először meg sem ismertem, mert ki van szőkítve a haja, shelég ijesztően néz ki. Mondjuk elég jól nyomja, az kétségtelen. Píáros, vagy valami ilyesmi. Tök mindegy.
Velem mi van? Semmi. Most például kurva éhes vagyok, úgyhogy mindjárt beugrok a mekibe kajálni. Nyomok egy kergemarhás burgert sült krumplival. Lehet, hogy megeszi az agyamat, de legalább nincs benne csalamádé.

Zsófi és Petya.

This page is powered by Blogger. Isn't yours?

Google
 
Web rocko-.blogspot.com